Elbocsátó szép üzenet

Az utolsó időkben Ady és Léda rengeteget veszekedtek, s már mindketten tudták, ha szerelmük talán nem, de az egyesek számára oly megbotránkoztató kapcsolatuknak hamarosan vége. 1912-ben Léda Pestre utazott, és kierőszakolt egy utolsó találkozót, ám sok sikere nem volt. Sokáig halogatták mindketten, a végső szót Ady mondta ki a kegyetlen “ Elbocsátó szép üzenet “-tel. Már a második sorban közli, ez már végleges: ” Hát elbocsátlak még egyszer, utószor”. Gyötri benne Lédát, közli, hogy már régóta érlelődik ez a szakítás. Megszégyeníti kapcsolatukat, kegyetlenségében meghazudtolja szerelmüket:

“sohasem kaptam, el hát sohasem vettem”,

s bántó dolgokat vág az asszony fejéhez. Tudhatjuk azonban, hogy kegyetlenségének oka, hogy az asszonyt eltaszítsa magától örökre. Talán még szereti, de már nem tud vele élni. Ám a végszóban talán már eltúlozta a dolgot, hisz azt állítja, hogy Léda volt általa, holott a valóságban az asszonynak köszönhet szinte mindent.

“Általam mert meg én láttalak
S rég nem vagy, mert már rég nem látlak.”

Összefoglalva ez egy kegyetlen szakító vers, amellyel szerelmük véget ér. Igaztalan költemény, amely nemcsak egy asszony megtagadása, hanem szakítás magával a szerelemmel is.