2013. november 1., péntek

Fontos-e szüleink tisztelete?

Szüleink tisztelete rendkívül fontos. Részben ezáltal tudjuk meghálálni nekik a sok törődést, odaadást és szeretetet amit adtak nekünk az évek során. 
Ez a gyermekek "kötelezettsége" szüleik, nagyszüleik iránt, akik erőt nem kímélve őrködtek feledtünk csecsemőkorunkban, ápoltak minket betegségeink alatt, valamint sok aggodalom mellett álltak ki értünk minden esetben, bármi is történt velünk.

Sajnálatos módon, napjainkban egyre inkább megfigyelhető a gyerekek tiszteletlensége a felnőttekkel szemben. Régen ez nem így volt. 
A közelmúltban (Pl.: szüleink gyermekkorában) élt gyerekek sokkal jobban tisztelték szüleiket, mint manapság. Habár néha ez inkább félelmet, sem mint tiszteletet jelentett, mivel abban az időben egyáltalán nem ítélték el a testi fenyítéssel való fegyelmezést. 
Így a fiatalok néha nem is tiszteletből, hanem pusztán félelemből voltak tisztelettudóak. 
Tehát kijelenthető, hogy a fiatal gyerekek nem azért tisztelik az idősebbeket, mert saját maguk érzik úgy, hogy minimum ezzel tartoznak nekik, HA egyáltalán így viselkednek, hanem mert valamilyen szinten rájuk kényszerítik azt. 
Ezek a gyerekek később rá fognak jönni arra, hogy hogyan is kellett volna viselkedniük, 
de akkor már lehet hogy késő lesz. 
A tisztelet gyermekkorban és ifjúkorban éppúgy kötelező, mint a közép- és idős korban. 
Nincs oly időszak az életben, amikor a gyermekeknek már nem kell tisztelniük szüleiket, 
ez minden fiúra és lányra egyaránt érvényes.

A tisztelet fontosságát támasztja alá a tízparancsolat első parancsa is:
"Tiszteld atyádat és anyádat!".
Az sem véletlen, hogy ez került az első helyre az összes közül. 
Talán azért van ez így mert ez a legfontosabb. Anyánknak és apánknak köszönhetünk mindent amit az élettől kaptunk és ezen dolgok meghálálásának alapja a tisztelet, 
tehát nagyon fontos hogy kellő tisztelettel legyünk szüleink iránt minden esetben.

2013. október 28., hétfő

Fontos-e, hogy legyen példaképünk?

Véleményem szerintem igen. Egy példakép minden ember számára nagyon fontos. 
Két részre osztanám a példaképek fontosságát és választását egy ember életében:

Az első, a legfontosabb példakép választás a kisgyermek korban történik meg. 
Egy ember életében nagyon fontos, hogy legyen kire felnéznie, különösen, amikor még gyerek és a nevelés szakaszában van! Legyen egy felnőtt, aki utat mutat, akit ő elismer, aki jó példa a számára. Ez a személy elsődlegesen az anya és az apa. A gyermek, akár a szivacs, szívja magába a tudást, a viselkedési szabályokat, a tulajdonságokat környezetéből. Öntudatlanul is úgy viselkedik, amit lát maga körül, és amiről azt gondolja, hogy ez jó, ez megfelelő vagy akár menő. Igyekszik ellesni másoktól, főleg családtagoktól, a csodálatra méltó tulajdonságokat, viselkedésmintákat. A személyek, akiket utánozni próbálnak, a példaképek. Azért lényegesek, mert inspirálják, motiválják a gyermeket, de persze ugyanígy el is vihetik egy rossz irányba őket, ezért nagyon fontos, hogy jó példával szolgáljuk gyermekeinknek. 

A második, amikor már kicsit idősebb emberekről beszélünk, akik maguk választják meg a példaképüket. Ők az élet valamely pontján kiemelkedőek szeretnének lenni, éppen munka választás előtt állnak vagy csak egyszerű tanácsra van szükségük. Ilyenkor jól jön mindenki életében egy példakép, akire fel tudunk nézni, akinek tudunk tanulni a hibáiból, akik által ki tudunk magunk elé tűzni egy célt, amit kemény munkával elérhetünk. Minden nagy embernek van vagy volt egy példaképe, akinek az életéből, kitartásából, valamint elért eredményeiből építkezni tudott és többek között ezek miatt vált sikeressé. A példaképek tehát jók és fontosak mindenki életében és azért van rájuk szükségünk, hogy egy adott területen ösztönözzenek minket és ezáltal jobbak legyünk. 
Vannak viszont rossz példaképek is, amikor egy olyan viselkedést követünk, amit nem kéne vagy például az, amikor az élet minden területén utánozni akarunk valakit és ezt az egyéniségünk bánja.
Fontos, hogy ne utánozni próbáljunk másokat, hanem erőt meríteni cselekedeteikből!

2013. április 2., kedd

6. Bűn és büntetés.

Milyen a jó, a hatásos büntetés?

Szerintem az a jó büntetés, ami alatt fel tudjuk ismerni, hogy mi rosszat tettünk, hogy tudunk eleget tenni annak, hogy többet ne forduljon elő, vagy legalábbis minél kevesebbet tegyük meg ismét azt a rossz dolgot a jövőben, amit elkövettünk.

Mi a véleménye Dante ítéleteiről?

Dante törvényeit elég furcsán csoportosítja és vannak olyan elhanyagolható dolgok, amit számba vesz, de például a gyilkosságot nem teszi bele még a legkisebb bűnök csoportjába sem, az árulást pedig a legnagyobbal közé sorolja. Azt hiszem ha ezek a törvények lennének érvényben jelenleg, akkor elég furcsa világot élnénk, mivel ezek nem állnák meg a helyüket a valóságban.

Mi a véleménye az alternatív büntetésekről?

Az alternatív büntetés arról szól, hogy egy elkövetett bűn után egy megegyezett módon törleszt a sértettnek az elkövető, amennyiben a szenvedő fél belemegy ebbe. Akár pénz formájában vagy bármilyen más módon.
Szerintem a büntetés ezen módja egyáltalán nem helyes, mert hiába hogy kártérítést kapunk, de a bűnös nem bűnhődik a tettei miatt. A 3 év alatti büntetéseket el lehet ugyanis engedni, ha a sértett beleegyezik az alternatív büntetésbe. Így a bűnös nem törődik azzal hogy mit tett, mert minek is tenné, ha ugyan úgy megy tovább az élete mindenfajta büntetés nélkül. A kártérítés közel sem számít akkora büntetésnek, mintha például letöltünk 2 évet a börtönben. Emiatt, megtörténhet hogy a jövőben újra elköveti a szabályszegést, mert ha az előtte lévő alkalommal is "elnézték", akkor most miért ne?
Tehát ha valaki gazdag, minden 3 év alatti büntetést meg tud oldani a vagyonával? Szerencsére nem muszáj belemenni az e fajta büntetési módba, mivel a sértett nem köteles meghallgatni sem a tárgyalni akaró elkövetőt. 

2013. március 31., vasárnap

2. (nyelvtanos): Egybeírás? Különírás? Egyáltalán: mennyire fontos a helyesírás?

A helyesírás nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben. Ha helyesen írunk, nem bukunk meg magyarból.
De a viccet félretéve itt egy érdekes példa a helyesírás fontosságára: még sok tíz évvel ezelőtt, amikor a magántelefon, a mobil és internetes kommunikáció még sehol nem volt, a leggyorsabb információátadás a távirat volt. 
Egy család vendégül látta idős rokonát, aki ott maradt éjszakára és nem utazott aznap tovább. Hogy ne aggódjon a rokonság, az otthoniaknak az alábbi táviratot küldték:


 "Juliska néni itt hált meg nálunk". 

De az ékezet valahogy kimaradt a távirat szövegéből és az egész család feketében gyászolt.
Szerintem ez a példa mindent elárul a helyesírás fontosságáról.

A magyar nyelvet tiszteli meg az ember azzal, ha normálisan ír, betartja a szabályait.
Ha senki nem tartaná be őket, kész nyelvi káosz lenne, mindenki úgy írná le a dolgokat ahogyan akarja, a végén egy dolognak 50 féle neve lenne, melyek közül meg sem értenénk mindent. 
Egyébként írásunk helyessége a műveltségről is árulkodik, mivel alapműveltségünk része. 
Nem véletlenül nézi át mindenki százszor a helyesírását egy önéletrajznak, mivel ha az tele van hibával azt fogja gondolni az olvasója, hogy tanulatlanok vagyunk, ami csökkenti az esélyünket egy munka megszerzésében.


3. (nyelvtanos): A helyesírás reformja. Fontos-e változtatni a helyesíráson?

Ebben a cikkben szerepel néhány olyan változás, ami nemsokára életbe lép a magyar helyesírásban:
http://www.nyest.hu/hirek/mi-ujsag-a-helyesirasban

Először is, szeretném megjegyezni, hogy szerintem a helyesíráson teljesen felesleges változtatni akármit is. Minden ember megtanult valamilyen szinten helyesen írni. Általában olyan szinten amire neki szüksége van az életben. Valószínű, hogy egy segédmunkás kevesebbet foglalkozik a helyesírása fejlesztésével, mint egy könyvelő vagy bármely más irodai munkás, akinek a munkavégzésében fontos szerepet játszik a helyesírás. 
A tanárnő által linkelt cikkben szó van helyesírási reformokról. Lehet újításokat bevezetni a nyelvünkbe de nem sok embert érintenek, mivel nagyon kevés ember forgatja a Magyar Helyesírási Szabályzatot naponta, sőt meg merem kockáztatni, hogy évente is. Tehát senki sem fogja használni az újításokat, legalábbis nagyon kevesen. De nem csak a szabályzat használatának hiánya, hanem az új szabályok használatának gyakorisága miatt is felesleges a reform, mert az új szabályok többnyire "felesleges" és bonyolult kikötéseket tartalmaznak. A magyar nyelv éppen elég nehéz ahhoz, hogy ne kelljen felesleges bonyolításokkal még nehezebbé tenni.

Kisbetű vagy nagybetű?

Felesleges újítás az is, hogy a kis és nagybetű számít a betűrendben, ha két szó teljesen ugyanaz. Ennek eleve semmi köze a helyesíráshoz.

Kötőjelek.

Az egyik szabály azt határozná meg, hogy a terek, lakótelepek és az ehhez hasonlók írásában legyen vagy ne legyen kötőjel.
Nem hiszem, hogy minden téren és lakótelepen kicserélnék a táblákat a helyesírásnak megfelelően...

Ennyivel is könnyebb...

Az új szabályok mellett akad olyan is, amelyet eltörölnek. De ezek olyan szabályok, amik hiányát aligha érezzük meg.

2013. február 18., hétfő

5. Melyiket érzi ma a legfontosabb parancsolatnak? 

Nehéz eldönteni, hogy mi is a ma legfontosabb parancsolat, mivel minden ember máshogy ítéli meg ezt.
Egy velem egykorú, 16 év körüli ember számára az tűnhet a legfontosabb parancsnak, amivel kapcsolatban a legtöbb konfliktus adódik ebben a korban. Vagyis az 5 parancs:

"Tiszteld  atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked."

Szüleink tisztelete az egyik legfontosabb dolog az életünkben, mivel ők felnevelnek és eltartanak minket szeretettel. Mi nem sok mindent tudunk ezért cserébe adni, vagyis arra kéne törekednünk, hogy legalább, ha mást nem is, de tiszteletet adunk nekik. Számomra ez a legfontosabb parancs.

Melyik lehetett a legfontosabb Keletkezéskor pillanatában?(Ádám és Éva)

Tudjuk, hogy Isten csak egyetlen egy dolgot tiltott meg Ádámnak és Évának, amikor beköltöztette őket a paradicsomba, ami az volt, hogy ne egyenek az almából, mert az nem az övék. Ezt ugye megszegték, mivel megkívánták Isten tulajdonát. Nem véletlen, hogy erről szól az utolsó parancs, hangsúlyozva hogy ez a legfontosabb szabály abban az időben:

"Ne  kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé." 

Mi lehet az oka a változásnak?

A változás okát én a változó világban látom, ami ott keresendő, hogy a keletkezéskor csak egyetlen egy parancs volt, azóta viszont kilenccel több dologra kell ügyelnünk. Ádáméknak csak egy dologra kellett koncentrálniuk. Most viszont rengetek dolog vesz minket körül és ezek a dolgok elterelik figyelmünket a parancsok betartásáról.
Azért van változás, mert tíz parancs közül mérlegelhetünk, hogy melyik a legfontosabb, de a kezdetekben erre nem volt lehetőség.

2013. február 17., vasárnap

2. Ha Káin az Úrra haragudott, miért Ábel ellen fordult?

Miután az Úr nem fogadta el Káin áldozatát, a fiú teljesen érthetetlen módon megölte a testvérét, pedig Ábel egyáltalán nem volt felelős a történtekért. 
Kereshetünk okokat, indokokat, hogy miért is tehette ezt Káin, de nem tudhatjuk a pontos okát. Minden ember különbözően reagálja le az őt ért csalódásokat vagy sikereket.
A fiúval az előbbi történt, mivel az Úr semmibe vette a terményáldozatát, amivel nagyon sokat szenvedett a földeken. Általában embertársaink inkább a csalódásaink "áldozatai", mintsem az örömünké. 
Sajnos Ábel tényleg egy áldozat lett. Valószínűleg azért saját testvére ellen fordult és nem Istennel szemben, mert ő és az Isten "nem egy szinten vannak". Magyarul, tartott az Úrtól. 
Ha jobban belegondolunk, egy normális ember sem lázad fel tanára vagy főnökével szemben, csak azért mert valami csalódás érte őt. Elég furcsán nézne ki, hogy egy sikertelen iskolai felvételi vagy egy állásinterjú után ráborítanánk az asztalt az igazgatóra, esetleg főnökre.
Innen láthatjuk, hogy ember és isten között ott van a hierarchikus különbség, viszont ha nem Istenen, akkor valaki máson kellett levezetnie a dühét, aminek Ábel volt a szenvedője. 
Én sem mindig azon az emberen vezetem le a feszültséget, aki Pl.: megsértett, hanem teljesen máson. Szerintem,ezzel sokan így vannak. Viszont, az hogy Káin megölte a testvérét, erős túlzásnak érzem egy el nem fogadott áldozat miatt.

1. Igazságos-e az Úr? 

Ezzel a történettel kapcsolatban az a kérdés merülhet fel bennünk, hogy az Úr igazságos volt-e Káinnal szemben, valamint, hogy miért nem fogadta el az ő áldozatát.

Káint ugyanúgy szerette  az Isten mint Ábelt.... 
Akkor vajon miért utasította el az áldozatát? Talán nem szívből vitte? Esetleg nem szerette Káin eléggé Istent és ezt megérezte? Nem hiszem, mert akkor nem vitt volna neki áldozatot. Akit nem szeretünk, annak nem adunk semmit. Sőt, a társaságában sem vagyunk szívesen az ilyen embereknek és ennek általában a jelét is mutatjuk. Itt pedig semmi ilyesmit nem olvasunk. 


Isten az embert a földből formálta. Káin pedig a föld gyümölcseit vitte ajándékul. A föld gyümölcsei azok a dolgok, amelyek emberi kéz által vannak. Nem lehetnek kedves áldozatok Isten előtt azok a dolgok, amelyek a mi saját igyekezetünkből keletkeznek. Ezért Isten ezeket nem fogadja el. Viszont Káin sokkal többet dolgozott a terméssel, mint Ábel a juhokkal. Valószínűleg ezért nem értette, hogy miért az ő áldozatára mondott nemet az Úr és ezért lett dühös is.

Ábel azért vitt a juhokból, mert ezzel akarta elismerni bűnösségét, és hogy bűnbocsánatra van szüksége. Isten pedig Káinnak és nekünk tudtunkra szeretné hozni, hogy nem fogad el semmiféle áldozni valót, csak a Fia vérén keresztül, mivel ebben az időben a hálaáldozat bírt jelentőséggel.

Tehát Isten ebből a történetből azt akarja a tudtunkra adni, hogy neki nem Káinnal volt baja, hiszen nagyon szerette őt is, hanem azzal, hogy nem hitt abban, hogy neki nem a földből kell az áldozat. Nem a cselekedeteink, munkánk után kapunk szabadulást a bűntől, - amit Ádám és Éva okozott - hanem a bárány, Jézus vérével történik meg. Vagyis Isten tulajdonképpen igazságos volt, de Káin is joggal volt mérges.

2013. január 6., vasárnap

 1. "Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!"

Úgy gondolom, hogy sok mindent elárul az, hogy egy kapcsolatban ki dominál. 
Főleg a férfiakról, tudhatunk meg ez alapján dolgokat. 
Természetes dolog, hogy a kapcsolatokban a férfi hordja a nadrágot, vagyis a fontosabb döntések mindenféleképpen, de van hogy a kisebbek is rájuk hárulnak. 
Amennyiben ez nem így van, vagy a férfi túl befolyásos és határozatlan vagy pedig a nő túl makacs és akaratos. 
Egyik lehetőség sem túl jó. A férfiak "befolyásolhatósága" alatt nem azt értem, hogy legyenek kemények és mindenben az ellenkezőjét gondolják, mint társuk, hanem amikor egy nehéz és fontos döntés előtt állnak, és az ellenkezőjét gondolják esetleg, mint a másik, bátran merjék kimondani véleményüket és egyet nem értésük ellenére ne egyezzenek bele egyből a dolgokba. Persze nem baj, ha néha kedvességből igent mondunk a dolgokra, például egy mozizásra, ahova nincs is kedvünk elmenni. 
Ezek építő dolgok egy kapcsolatban. 
Tehát, egy férfi csak akkor "veszít az értékéből" ha mindig minden esetben egyetért a nővel, és sosincs saját véleménye, önálló döntése. Ez vonatkozik a családra, közösségekre és a családokra is. 

3. Kit kövessek? Apámat vagy szerelmemet?


Ez egy nagyon nehéz kérdés, de valószínű, hogy a családot választanám.
A családtagok mindig mellettünk állnak, akármi is történik. Szerelem nélkül lehet élni, de család nélkül nem. Miért hagynám el azokat akik elétet adtak nekem egy olyan valakiért aki lehet hogy pár hónap múlva elhagy? Egy családtagok mindig nehezebb elveszteni, mint a szerelmünket. 
Bár azt is nehéz, de nem annyira. 
Ezért írtam, hogy ez nehéz kérdés. A szerelem egy múló érzés. Kevés esetben tart örökre, míg a családunk egy biztos, stabil háttér. A szüleink töretlenül szeretnek minket életük végéig, ez viszonyt kevés lányról mondható el. Haimónnak is nehéz dolga volt, mivel döntenie kellett! Ő Antigonét, szerelmét választotta és ellenszegült apjával szemben. A fiút csak a szerelmes érzések vezérelték, amik éppen aktuálisak voltak és ezekért feladta a családját. Olyannyira kitartott a lány mellett, hogy meghalt vele együtt, minthogy nélküle kelljen élnie. 
Egy alighanem múló dolog miatt feladta azt, ami mindig mellette áll. 
Néha a mai fiatalok is szüleik ellen fordulnak egy lány miatt, de egy szakítás után belátva hibáikat visszamennek szüleikhez. 
Haimón is hibát követett el. Azért mert szerelmére a halál várt, ő még élhetett volna tovább.
 2. Két testvér, két nőtípus.

Igazából nekem egyik lány személyisége sem tetszik. Iszméné még a saját testvéréért sem tud kiállni, habár Kreontól tart, mint mindenki más is, de szerintem ez nem mentség arra, hogy ne álljon ki testvére mellett,főleg ha egy temetésről van szó. Mindenki megérdemli h eltemessék, bármit is tett az illető. Rátámadni a saját hazánkra nem egy szép dolog, de a temetést szerintem még akkor is megérdemelné. Azzal, hogy meghalt a csatában, elnyerte a büntetését. Elég undorító egy halott embert kerülgetni, őrizgetni és fertőzésveszélyes is. Ennek ellenére Kreon nem engedi eltemetni a fiú holttestét. Antigoné teljesen más mint testvére, ő nem fél a haláltól, nem fél Kreon hatalmától sem. Kiáll minden áron a testvére mellett, elakarja érni hogy eltemessék, vagy ha az nem sikerül, majd ő eltemeti. Antigoné jól tudja, hogyha eltemeti a fiú testét, halállal kell fizetnie tetteiért, de őt még ez sem tántorítja meg. Mindenki egyet ért Antigonéval abban, hogy a fiú testét el kell temetni, de senki sem olyan "bolond", hogy olyan szinten kiálljon az igazáért, mint Antigoné. A lánynak teljesen igaza van, hogy kiáll a testvéréért, de az életét talán nem kellett volna feláldozni ezért. Annak ellenére, hogy Antigoné kiáll testvére mellett,mégsem szimpatikus ő sem. Túlságosan kemény, akaraterős és olyannyira a végsőkig elszánt, hogy az életét is odaadja az igazáért. Semmiféleképpen sem egy jó nőtípus egyik lány sem. Valahol a két viselkedés között az ideális. Ki kell állnunk az igazunkért, de nem mindenáron, főleg nem a halál árán.